-
1 γέλως
γέλως, ωτος, ὁ, das Lachen, Gelächter, Ausdruck der Freude, des Spottes u. s. w., von Hom. an überall. Hom. acht Stellen, viermal nom. γέλως, viermal accus. γέλω: Odyss. 20, 8 ἀλλήλῃσι γέλω καὶ ἐυφροσύνην παρέχουσαι, v. l. γέλων u. γέλον; 20, 346 μνηστῆρσι δὲ Παλλὰς Ἀϑήνη ἄσβεστον γέλω ὦρσε, v. l. γέλον; 18, 350 γέλω δ' ἑτάροισιν ἔτευχεν, v. l. γέλων, γέλον; 18, 100 μνηστῆρες χεῖρας ἀνασχόμενοι γέλω ἔκϑανον, v. l. γέλῳ, dativ.; man hat auch das γέλω ohne Jota subscript. in dieser Stelle für den dativ. genommen, es ist aber accusat., vgl. ὁδὸν ἰέναι, ὁδὸν ἡγεῖσϑαι, νικᾶν τὰς γνώμας, Κορινϑίους ἀπεωσάμεϑαναυμαχίαν u. s. w.; die Alexandriner werden hier wohl eine Homerische oder Attische Enallage des Casus gesehn haben; nominat. γέλως Odyss. 8, 344 οὐδέ Ποσειδάωνα γέλως ἔχε, 343 ἐν δὲ γέλως ὦρτ' ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, 326 und Iliad. 1, 599 ἄσβεστος δ' ἄρ' ἐνῶρτο γέλως μακάρεσσι ϑεοῖσιν. – In Prosa dat. γέλωτι, accus. γέλωτα; nach Moeris γέλων Att. Form, wofür Pierson Beispiele aus Att. Dichtern beibringt, p. 80; – ἐπὶ γέλωτι, zum Scherz, Her. 9, 82; σὺν γέλωτι, unter Lachen, Xen. An. 1, 2, 18; ἅμα γέλωτι Plat. Legg. VII, 789 d; μετὰ γέλωτος Plut. Mar. 18; γέλωτα παρέχειν, Lachen erregen, Plat. Gorg. 473 e; Xen. Cyr. 2, 2, 13; ὀφλισκάνειν Ar. Nubb. 1018; Plat. Phaed. 117 a u. öfter; παρασ κευάζειν Legg. II, 669 b; ποιεῖν Charm. 155 b; Xen. Cyr. 2, 2, 11; κινεῖν Conv. 1, 14; τιϑέναι Eur. Ion. 1191; κατέχειν, das Lachen unterdrücken, Plat. Lach. 184 a; Xen. Cyr. 2, 2, 5; πολὺς γέλως, starkes, langes Gelächter, Cyr. 2, 3, 18 u. sonst; selten πλατύς, was Thom. Mag. empfiehlt; μέγας, ἰσχυρός, Plat. Polit. 295 e Rep. III, 286 e; Αἰάντειος γ. f. Zenob. 1, 43; – γέλωτα τὰ τοιαῦτα τίϑεσϑαι, etwas zum Gegenstand des Lachens, Gespöttes, lächerlich machen, Her. 3, 38; vgl. 29; ἀποδείκνυμι Plat. Theaet. 166 a; ἐς γέλωτά τι τρέπειν Ar. Vesp. 1260; Thuc. 6, 53; εἰς γέλωτα καὶ λοιδορίαν τι ἐμβάλλειν Dem. 10, 75; καὶ ἐς σκώμματα 54, 13; ἐν γέλωτι ποιεῖσϑαί τι, Luc. enc. Dem. 12; γέλως ἐστί, es ist zum Lachen, Dem. 4, 25; vgl. 14, 27; γέλως γίγνεσϑαί τινι, Einem zum Gespött werden, Soph. O. C. 902. – Uebertr. vom leisen Geplätscher der Wellen, Opp. Hal. 4, 334.
-
2 ΔΕ'ω
ΔΕ'ω, binden; Wurzel Δε-; ältere Nebenform δίδημι, welches vgl.; Sanskrit ved. dâ »binden«, dâman »Strick«, dâmâ »Fessel«, s. Curtius Grundz. d. Griech. Etymol. 1, 57. 199. A verbo der Attischen Prosa δέω, δήσω, ἔδησα, δέδεκα, δέδεμαι, ἐδέϑην; futur. exact. δεδήσομαι, z. B. Plat. Rep. II, 361 e; futur. pass. δεϑήσομαι Demosth. 24, 126. 131. 190. 191; auch in ου wird oft contrahirt, z. B. δοῦσαν Dinarch. ap. Poll. 8, 72. Bei Hippocrat. perfect. δέδεσμαι. Bei Homer oft Formen vom aorist. act. ἔδησα; außerdem: δέοιμι, Odyss. 8, 352; imperat. δεόντων, Odyss. 12, 54, Scholl. Didym δεόντων: Ἀρίσταρχος γράφει διδέντων, ὡς τιϑέντων, s. δίδημι; δέον 3 plur., Odyss. 12, 196; δήσειν, Iliad. 21, 454; medium δέοντο, Iliad, 18, 553; ἐδήσατο, öfters; δησάσκετο, Iliad. 24, 15; δησαίμην, Iliad. 8, 26; δησάμενος, Iliad. 17, 290; δησάμενοι, Odyss. 2, 430; δέδετο, Odyss. 24, 229; passiv. δέδετο, Iliad. 5, 387; δέδεντο, Odyss. 10, 92. Vgl. die Homerischen composita ἐκδέω, ἐνδέω, ἐπιδέω, καταδέω, περιδέω, συνδέω, ὑποδέω. Oefters ist es schwer, zu entscheiden, ob eines dieser compos. in tmesi vorliegt. oder das simplex: Odyss. 12, 196 πλείοσί μ' ἐν δεσμοῖσι δέον; Odyss. 12, 161 ἀλλά με δεσμῷ δήσατ' ἐν ἀργαλέῳ; Iliad. 5, 386. 387 ὅτε μιν Ὦτος κρατερός τ' 'Εφιάλτης δῆσαν κρατερῷ ἐνὶ δεσμῷ· χαλκέῳ δ' ἐν κεράμῳ δέδετο; vgl. Iliad. 2, 111 Ζεύς με μέγα ἄτῃ ἐνέδησε βαρείῃ; Iliad. 22, 398 ἐκ δίφροιο δ' ἔδησε; 23, 854 ἱστὸν δ' ἔστησεν νηός, ἐκ δὲ πέλειαν μηρίνϑῳ δῆσεν ποδός; Iliad. 10, 475 παρ' αὐτῷ δ' ὠκέες ἵπποι ἐξ ἐπιδιφριάδος πυμάτης ἱμᾶσι δέδεντο; vgl. Iliad. 23, 121 τὰς μὲν ἔπειτα Ἀχαιοὶ ἔκδεον ἡμιόνων; zweifelhaft ist auch die öfters wiederkehrende Wendung ποσσὶ δ' ὑπὸ λιπαροῖσιν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα, Odyss. 2, 4, αὐτίκ' ἔπειϑ' ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα, 5, 44. Das composit. ὑποδέω kommt überhaupt nur in solchen Stellen mit zweifelhafter Tmesis vor. Wirklich mediale Bdtg ist wohl in der Redensart ποσσὶν ὑπὸ ἐδήσατο πέδιλα; zweifelhaft in dieser Hinsicht ist z. B. Odyss. 2, 430 δησάμενοι ὅπλα ἀνὰ νῆα, wo recht gut das medium Homerisch in der Bdtg des activi stehn kann; sicher ist so, medium Homerisch = activ., wohl Iliad. 18, 553 zu nehmen, ἄλλα (δράγματα) δ' ἀμαλλοδετῆρες ἐν ἐλλεδανοῖσι δέοντο. Meistens ist δέω bei Homer im eigentlichen physischen Sinne gebraucht, wie z. B. auch Iliad. 1, 406 von einer wirklichen Fesselung des Zeus zu verstehn. Zweifelhaft ist Odyss. 8, 852, wo dem Hephästus Poseidon sich zum Bürgen für Ares anbietet, Hephästus jedoch antwortet πῶς ἂν ἐγώ σε δέοιμι μετ' ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, εἴ κεν Ἄρης οἴχοιτο χρέος καὶ δεσμὸν ἀλύξας; hier kann δέοιμι bildlich sowohl wie eigentlich genommen werden, vgl. Apollon. Lex. Hom. p. 57, 30 δέοιμι· δεσμεύοιμι und die Scholl., in denen berichtet wird, daß Aristarch πῶς ἂν εὐϑύνοιμι geschrieben habe. Sicher bildlich ist Iliad. 14, 73 ἡμέτερον δὲ μένος καὶ χεῖρας ἔδησεν; und, mit einem genitiv., Odyss. 4, 380. 469 ὅς τίς μ' ἀϑανάτων πεδάᾳ καὶ ἔδησε κελεύϑου, wer mich an der Fahrt hindert. Mit doppeltem accusat., in eigentl. Bdtg, Odyss. 12, 50 δησάντων σ' ἐν νηὶ ϑοῇ χεῖράς τε πόδας τε ὀρϑὸν ἐν ἱστοπέδῃ, vgl. Apoll. Lex. Hom. p. 58, 13. Das Bindemittel im dativ., Iliad. 21, 50 δῆσε δ' ὀπίσσω χεῖρας ἐυτμήτοισιν ἱμᾶσιν. – In der Bdtg verbinden, eine Wunde, Odyss. 19, 457 ὠτειλὴν Ὀδυσῆος δῆσαν ἐπισταμένως; vgl. Iliad. 13, 599 αὐτὴν (eine verwundete Hand) ξυνέδησεν ἐυστρεφεῖ οἰὸς ἀώτῳ, σφενδόνῃ. – Folgende: Plat. Cratyl. 404 a; Her. 4, 72; Ar. Ach. 1137; πρός τι, an etwas, Thuc. 3, 103; δεδεμένοι πρὸς ἀλλήλους 4, 47; πρὸς κίονα Soph. Ai. 108; κίονι 240; πρός τινι, Aesch. Prom. 15; ἐς πέδας δήσαντες, ἐν πέδαις ἐδεδέατο, Her. 5, 77. 1, 66, u. öfter; ἐν μακαρίᾳ ἀνάγκῃ Plat. Rep. VIII, 567 c; bes. = ins Gefängniß werfen, ἐν δημοσίῳ δεσμῷ δεϑείς Legg. IX, 864 e, u. öfter, wie bei den Rednern; vgl. Lys. 6, 23; ἐν τῷ ξύλῳ, Dem. 24, 146; δεδέσϑαι ποδοκάκῃ τὸν πόδα 24, 105; Ggstz ἀναλύειν, Teleclid. Plut. Pericl. 16; – übertr., κέρδει καὶ σοφίᾳ δέδεται Pind. P. 3, 54; λύπῃ, Eur. Hipp. 160; τὸ στόμα μου δέδεται Lucill. 48 (XI, 138), wie behext, durch Zauber.
-
3 μαργαίνω
μαργαίνω, rasend sein; Διομήδεα μαργαίνειν ἀνέηκεν ἐπ' ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, trieb ihn an gegen die Götter zu wüthen, rasend auf die Götter loszugehen, Il. 5, 882; Democr. bei Plut. de san. tu. p. 388; sp. D., wie Coluth. 197 u. Man. 1, 95.
-
4 δια-κριδόν
δια-κριδόν, abgesondert, besonders, ausgezeichnet; Homer zweimal, als Steigerung des superlat. ἄριστος, = der ausgesucht beste, Apollon. Lex. Homer. p. 58, 24 διακριδόν· ἐξ ἐπικρίσεως, διακεκριμένον: Iliad. 12, 103 οἱ γάρ οἱ εἴσαντο διακριδὸν εἶναι ἄριστοι | τῶν ἄλλων μετά γ' αὐτόν· ὁ δ' ἔπρεπε καὶ διὰ πάντων; 15. 108 φησὶν γὰρ ἐν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν | κάρτεΐ τε σϑένεΐ τε διακριδὸν εἶναι ἄριστος. – Herodot. 4, 53 ἰχϑῠς τε ἀρίστους διακριδὸν καὶ πλείστους. – Sp.; – χαίτη δ. ἠσκημένη, gescheiteltes Haar, Luc. Am. 3.
-
5 ὁμ-ηγερής
ὁμ-ηγερής, ές, zusammengeschaart, versammelt; Hom. ὁμηγερέες τ' ἐγένοντο, sie hatten sich versammelt; ὁμηγερέεσσι δ' ἐπῆλϑεν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, Il. 15, 84; einzeln bei sp. D.
-
6 ἄριστος
ἄριστος (vgl. άρείων), superlat. zu ἀγαϑός, der Beste; bei Hom. bes. Bezeichnung der tapfersten Helden, der Vornehmen, Fürsten; οὕνεκ' ἄριστος ἔην Iliad. 2, 580; ἄνδρα ἄριστον 5, 839; φῶτες ἄριστοι 18, 230; λαὸν ἄριστον Od. 11, 500; πολὺ πλεῖστοι καὶ ἄριστοι λαοί Iliad. 2, 577; ἄριστον Ἀχαιῶν 1, 244; Ἀργείων πάντας ἀρίστους 3, 19; δύ' ἀνέρε δήμου ἀρίστω 12, 447; ἕταρον, φαινομένων τὸν ἄριστον 10, 236; ἄριστος ἐνὶ Θρῄκεσσι τέτυκτο 6, 7; ὅσσοι ἄριστοι ἐνὶ στρατῷ εὐχόμεϑ' εἶναι 15, 296; verstärkt durch μέγα, πολλόν, ὄχα, ἔξοχα: ὃς μέγ' ἄριστος Ἀχαιῶν εὔχεται εἶναι 2, 82; πολλὸν ἄριστος ἀνήρ Od. 15, 521; τίς τ' ἂρ τῶν ὄχ' ἄριστος ἔην Iliad. 2, 761; δύο δ' ἀνέρες ἔξοχ' ἄριστοι 20, 158; mit dat.: ἀρετῇ δ' ἔσαν ἔξοχ' ἄριστοι Od. 4, 629; οἱ γὰρ μνηστήρων ἀρετῇ ἔσαν ἔξοχ' ἄριστοι 22, 244; ἄριστος Ἀχαιῶν τοξοσύνῃ, ἀγαϑὸς δὲ καὶ ἐν σταδίῃ ὑσμίνῃ Iliad. 13, 313; ὅσσον δυνάμει τε καὶ ἥμασιν ἔπλευ ἄριστος 23, 891; υἱέας αὖ πινυτούς τε καὶ ἔγχεσιν εἶναι ἀρίστους Od. 4, 211 ποσὶ κραιπνῶς ϑέομεν καὶ νηυσὶν ἄριστοι 8, 247; βουλῇ μετὰ πάντας ὁμήλικας ἔπλευ ἄριστος Iliad. 9, 54; βροτῶν ὄχ' ἄριστος ἁπάντων βουλῇ καὶ μύϑοισιν Od. 13, 297; mit acc.: νεῖκος ἄριστε, v. l. νείκει, Iliad. 23, 483; εἶδος ἄριστε 3, 39; ἄριστος ἔην εἶδός τε δέμας τε τῶν ἄλλων Δαναῶν μετ' ἀμύμονα Πηλείωνα Od. 11, 469; mit inf.: τῶν δὲ ϑέειν ὄχ' ἄριστος ἔην Κλυτόνηος Od. 8, 123; οὕνεκ' ἄριστοι πᾶσαν ἐπ' ἰϑύν ἐστε μάχεσϑαί τε φρονέειν τε Iliad. 6, 78; von den Göttern : Ζηνὸς τοῦ ἀρίστου Iliad. 14, 213; Ζεύς, ϑεῶν ὕπατος καὶ ἄριστος 19, 258; φησὶν γὰρ ἐν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν κάρτεΐ τε σϑένεΐτε διακριδὸν εἶναι ἄριστος 15, 108; Ζεύς, τόν περ ἄριστον ἀνδρῶν ἠδὲ ϑεῶν φασ' ἔμμεναι 19, 95; den Poseidon nennt Zeus πρεσβύτατον καὶ ἄριστον Od. 13, 142; ἄριστοι ἀϑανάτων Iliad. 20, 122; ϑεάων ἀρίστη, Hera, 18, 364; ἄριστοι μάρτυροι, die Götter, 22, 254; ἱερῆας ἀρίστους 9, 575; Πολυφείδεα μάντιν Ἀπόλλων ϑῆκε βροτῶν ὄχ' ἄριστον Od. 15, 253; οἰωνοπόλων ὄχ' ἄριστος Iliad. 1, 69; σὺν ἀνδράσιν οἳ τότ' ἄριστοι ἦσαν ἐνὶ Τροίῃ τέκτονες ἄνδρες 6, 314; σκυτοτόμων ὄχ' ἄριστος Iliad. 7, 221; Φαιήκων βητάρμονες ὅσσοι ἄριστοι Od. 8, 250; χοροιτυπίῃσιν ἄριστοι Iliad. 24, 261; von Weibern: γυναικῶν εἶδος ἀρίστη Od. 7, 57; ϑυγατρῶν εἶδος ἀρίστην Iliad. 6, 252; ἑπτὰ ἔξοχ' ἀρίστας, κούρας, 9, 638; δμωάων ἥ τίς τοι ἀρίστη φαίνεται εἶναι Od. 15, 25; von Thieren: ἵπποι μέγ' ἄρισται ἔσαν Φηρητιάδαο Iliad. 2, 763; ἄριστοι ἴππων 5, 266; συῶν τὸν ἄριστον Od. 14, 108; σιάλων τὸν ἄριστον ἁπάντων 14, 19; τρεῖς σιάλους, οἳ ἔσαν μετὰ πᾶσιν ἄριστοι 20, 163; ἀρνειός, μήλων ὄχ' ἄριστος ἁπάντων 9, 432; αἰγῶν ὅς τις φαίνηται ἄριστος 14, 106; βοῦν, ἥ τις ἀρίστη Iliad. 17, 62; von andern Sachen: τῇ δή οἱ ἐείσατο χῶρος ἄριστος Od. 5, 442; τεύχε' ἄριστα Iliad. 15, 616; ἀ σπίδες ὅσσαι ἄρισται ἐνὶ στρατῷ ἠδὲ μέγισται 14, 371; νῆα, ἥ τις ἀρίστη Od. 1, 280; εἰδήσεις ὅσσον ἄρισται νῆες ἐμαί 7, 327; χηλόν, ἥ τις ἀρίστη 8, 424; ἀρίστην βουλήν Iliad. 9, 74; μῆτιν ἀρίστην 17, 634; εἷς οἰωνὸς ἄριστος, ἀμύνεσϑαι περὶ πάτρης 12, 243; τόδε μέγ' ἄριστον' ἔρεξεν 2, 274; ὃ γάρ κ' ὄχ' ἄριστον ἁπάντων εἴη 12, 344; δοκέει δέ μοι εἶναι ἄριστον Od. 5, 360; ὥς μοι δοκεῖ εἶναι ἄριστα Iliad. 9, 103; ὅπως ὄχ' ἄριστα μετ' ἀμφοτέροισι γένηται 3, 110; ἦ σοῐ ἄριστα πεποίηται κατὰ οἶκον πρὸς Τρώων 6, 56. Statt ὁ ἄριστος öfters ὤριστος, z. B. ἀνὴρ ὤριστος Iliad. 11, 288; ϑεῶν ὤριστος 13, 154; λοῖσϑος ἀνὴρ ὤριστος ἐλαύνει ἴππους 23, 536; οὐ μέν μοι δοκέεις ὁ κάκιστος Ἀχαιῶν ἔμμεναι, ἀλλ' ὤριστος: Od. 17, 416. Bei Art. oft sittliche Vorzüge; doch nicht sel-ten tapfer, Plat.; Xen.; ὦ ἄριστε, eine häufige Anrede bei Plat.
-
7 ὕπερθε
ὕπερθε u. ὕπερθεν, adv., von oben her, oberhalb; Hom.; von den Göttern od. vom Himmel her, ὕπερϑεν νίκης πείρατ' ἔχονται ἐν ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, Il. 7, 101 Od. 24, 344; h. Cer. 13; gew. von den obern Gliedern, αὐτὰρ ὕπερϑεν φοξὸς ἔην κεφαλήν, Il. 2, 218; γυῖα δ' ἔϑηκεν ἐλαφρά, πόδας καὶ χεῖρας ὕπερϑεν, 5, 122 u. öfter; Ἀχαιοὶ λευκοὶ ὕπερϑε γένοντο κονισάλῳ, 5, 503; τάφρος καὶ τεῖχος ὕπερϑεν εὐρύ, 12, 4; οὐρανὸς εὐρὺς ὕπερϑεν, 15, 36; τὰ ὕπερϑε πατρός, Pind. P. 2, 48; ἐμβόλου ὕπερϑεν, 4, 192; ὕπερϑεν εἶναι ἤ –, darüber sein, vorzüglicher sein, als, Eur. Med. 650; τὰ ὕπερϑεν, Xen. Mem. 1, 4, 11; ὕπερϑ' ὀμμάτων κρημναμενᾶν νεφελᾶν, Aesch. Spt. 210; βωμοῦ, Ag. 224; τοτὲ πέρα, τοτὲ δ' ὕπερϑεν, Soph. O. C. 1742; ὃς ὕπερϑε μόχϑων ἐγίνετο Eur. Bacch. 902, u. öfter.
-
8 αὐτός
αὐτός, ή, ό: same, self.— (1) pronoun of identity, ἦρχε δὲ τῷ αὐτὴν ὁδὸν ἥν περ οἱ ἄλλοι (the same way, like τὴν αὐτήν in Attic), Od. 8.107, Il. 12.225. (The article when joined to αὐτός in Homer is demonstrative, e. g. τὼ δ' αὐτὼ μάρτυροι ἔστων, ‘these’ two men themselves, not ‘the same’ two, Il. 1.338, Od. 16.334; once occurs crasis, ωὑτὸς ἀνήρ, ‘that’ same man, Il. 5.396).— (2) pronoun of emphasis and antithesis, as one person is contrasted with another, or with some possession or part of himself, the extent to which this antithetic idea is carried forming a highly characteristic feature of the Homeric style; πολλὰς δ' ἶφθίμους ψῦχὰς Ἄιδι προΐαψεν | ἡρώων, αὐτοὺς δὲ ἑλώρια τεῦχε κύνεσσιν, hurled their souls to Hades, but made them, i. e. their bodies, a prey to dogs, Il. 1.4 ; εἰσενόησα βιὴν Ἡρᾶκληείην | εἴδωλον· αὐτὸς δὲ μετ' ἆθανάτοισι θεοῖσιν | τέρπεται, κτλ., Heracles himself in heaven, his ghost in hell, Od. 11.602 ; δησάντων σε ὀρθὸν ἐν ἱστοπέδῃ, ἐκ δ' αὐτοῦ πείρατ ἀνήφθω, let them tie you standing up on the mast-block, with the rope ends fastened to (the mast) itself, Od. 12.51 ; Πριάμοιο δόμον ξεστῇς αἰθούσῃσι τετυγμένον, αὐτὰρ ἐν αὐτῷ, i. e. in the house itself, as distinguished from its corridor, Il. 6.243, and so continually. (The occurrence of αὐτός in the oblique cases as simple unemphatic personal pronoun is denied altogether to Homer by some scholars, and in most of the seeming instances an emphasis or contrast may be detected, as clearly e. g. Il. 3.365; still the approach to the later use is sometimes uncomfortably close, e. g. Il. 2.347).— Here belong such expressions as ὑπὸ λόφον αὐτόν, ‘directly’ under the plume, Il. 13.615, Od. 10.158 ; δύω ἵππους αὐτοῖσιν ὄχεσφιν, ‘chariot and all,’ Il. 8.290 ; αὐτός περ ἐών, ‘by himself,’ i. e. alone, Il. 8.99, Od. 14.8, 450.—Here, too, belong the reflexive uses, Od. 4.247, etc.; αὐτῶν γὰρ ἀπωλόμεθ' ἀφραδίῃσιν, by our own folly, Od. 10.27 ; τὴν αὐτοῦ φιλέει, loves his own, Il. 9.342, Od. 2.125; similarly, αὐτῶν γὰρ σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν ὄλοντο, Od. 1.7; τὰ ς(ὰ) αὐτῆς ἔργα κόμιζε, Il. 6.490, ‘their own,’ ‘thine own.’A Homeric dictionary (Greek-English) (Ελληνικά-Αγγλικά ομηρικό λεξικό) > αὐτός
-
9 μαργαίνω
μαργαίνω, rasend sein; Διομήδεα μαργαίνειν ἀνέηκεν ἐπ' ἀϑανάτοισι ϑεοῖσιν, trieb ihn an gegen die Götter zu wüten, rasend auf die Götter loszugehen -
10 σπένδω
σπένδω, fut. σπείσω, aor. ἔσπεισα, perf. ἔσπεικα, Plut. Sert. 14 ass. ἔσπεισμαι, – spenden, ein Trankopfer darbringen, indem man, bevor man sclbst trinkt, einen Theil des Getränkes auf den Tisch oder den Opferaltar oben abgießt, Hom. absolut, ἐπεὶ σπεῖσάν τ' ἔπιόν ϑ' ὅσον ἤϑελε ϑυμός, Od. 3, 342 u. öfter; auch mit εὔχομαι verbunden, 15, 258, ἐπὴν σπείσῃς τε καὶ έὔξεαι 3, 45; bes. am Ende der Mahlzeit, vor dem Zubettgehen; – mit dem dat. des Gottes, dem man spendet; ὄφρα ἀϑανάτοισι σπείσαντες κοίτοιο μεδώμεϑα, Od. 3, 334; οὔ τέ τεῳ σπένδεσκε ϑεῶν ὅτι μὴ Διΐ, Il. 16, 227; ἵνα σπένδῃσϑα ϑεοῖσιν, Od. 4, 591; δέπας ἑλὼν σπείσασκε ϑεοῖσιν, 8, 89; – mit dem dat. instrum., πολλὰ δὲ καὶ σπένδων χρυσέῳ δέπαϊ λιτάνευεν, Il. 23, 196; Od. 7, 137; οὐκ εἶχον μέϑυ λεῖψαι ἐπ' αἰϑομένοις ἱεροῖσιν, ἀλλ' ὕδατι σπένδοντες, 12, 363; doch auch σπένδειν οἶνον, Il. 11, 775 Od. 18, 151, wie παρεστίους σπένδοντα λοιβάς Soph. El. 262; σπονδὰς ἔσπεισα, Eur. El. 512; σπείσασα νερτέροις χοάς, Or. 1322; auch im med., ϑεοῖς ἐσπεισάμην σπονδάς, Alc. 1028, vgl. Phoen. 1246. – Selten in Prosa, wie Plat. Legg. VII, 799 b Xen. Cyr. 7, 1, 1. Ueberh. ausgießen, ἐκ χρυσέης φιάλης ἐς τὴν ϑάλασσαν, Her. 7, 54; vergießen, sprengen, spritzen, 4, 187; σπένδειν φίλτρα γάμου, den Zauber der Vermählung durch ein feierliches Ehebündniß weihen, Apollnds. 19 (IX, 422). – Das med. nimmt die bestimmte Bdtg an »durch Traukopfer«, wie ste bei feierlichen Verträgen, Bündnissen, Aussöhnungen üblich waren, »einen Vertrag mit Einem schließen«, sich mit ihm verbinden; absolut, einen Vertrag schließen, Her. 3, 144; σπείσασϑαι εἰρήνην, feierlich Frieden schließen, 7, 148; νεῖκος ἐσπ εῖσϑαι, Eur. Med. 1140, einen Zwist feierlich beilegen; ἀναίρεσιν τοῖς νεκροῖς, einen Vertrag über das Aufnehmen und Bestatten der Todten schließen, Thuc. 3, 24; ähnl. ἀναχώρησιν, 3, 109; ὁ δ' μὲν σπενδόμενοι, τὰ δὲ πολεμοῠντες, 1, 18; – gewöhnlich τινί, mit Einem, ἐσπείσω τοῖς Λάκωσιν, Ar. Ach. 285; Ἀϑηναίοις, Thuc. 5, 5; σπ. τινὶ σπονδάς, 5, 14; Xen. An. 1, 9, 7 u. öfter; auch πρὸς τοὺς Ἀϑηναίους, Thuc. 5, 17. 30, wie Xen. An. 3, 5, 16; Plut. de am. prolis 2; σπένδεσϑαι τῇ πρεσβείᾳ, der Gesandtschaft sicheres Geleit feierlich zusagen, Aesch. 3, 23; Pol. 2, 32, 3, u. sonst.
-
11 σπένδω
Aσπένδῃσθα Od.4.591
: [dialect] Ion. [tense] impf.σπένδεσκον Il.16.227
, Od.7.138: [tense] fut. , ([etym.] κατα-) Hdt.2.151, E.Or. 1187: [tense] aor.ἔσπεισα Od.13.55
, S.Fr.42, etc.; [dialect] Ep.σπεῖσα Il.9.177
,σπείσασκε Od.8.89
; [dialect] Ep. subj. σπείσομεν, for - ωμεν, 7.165, 181: [tense] pf. ἔσπεικα ([etym.] κατ-) Plu.Sert.14:—[voice] Med., [tense] aor.ἐσπεισάμην Hdt.3.144
, etc.:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐσπείσθην Plu.Rom.19
: [tense] pf. ἔσπεισμαι, v. infr. 11 fin.:— make a drink-offering (because before drinking wine a portion was poured on the table, hearth, or altar),σπεῖσάν τ' ἔπιόν θ' ὅσον ἤθελε θυμός Il.9.177
;ἐπὴν σπείσῃς τε καὶ εὔξεαι Od.3.45
, cf. Xenoph.1.15, S.Ph. 1033, E.Ba. 313, etc.: c. dat. of the god to whom the libation was made,σέπας ἑλὼν σπείσασκε θεοῖσιν Od.8.89
; , cf. 16.227, Od.3.334, etc.; τὴν (sc. κύλικα)δὲ θεοῖς σπένδεις Thgn.490
; κρητῆρας σπενδέτω prob. let him dedicate them by pouring an offering from them, SIG 57.13 (Milet., v B.C.):—the liquid poured is mostly in acc., σ. οἶνον pour wine, Il.11.775, Od. 18.151; ; σπονδάς, χοάς, E.El. 512, Or. 1322; ellipt., σ. ἀγαθοῦ δαίμονος (sc. σπονδήν) Ar.Eq. 106; σ. οἴνου (partit. gen.) Hdn.5.5.7: rarely c. dat. rei, ὕδατι ς. make a drink-offering with water, Od.12.363; Ὀλυμπίῳ σ. ἀοιδαῖς make libations with songs to Zeus, Pi.I.6(5).9: also c. dat. instrumenti, σ. δέπαϊ, δεπάεσσι, Il.23.196, Od.7.137;χρυσίδι Cratin.124
;χαλκέῃ φιάλῃ Hdt.2.147
;ἐκ χρυσέης φιάλης Id.7.54
: c. gen.,σ. βαιᾶς κύλικος S.Fr.42
:—[voice] Pass., : so metaph. of a person, σπένδομαι ἐπὶ τῇ θυσίᾳ I am offered ( as a drink-offering) upon it, Ep.Phil.2.17, cf. 2 Ep.Ti.4.6.2 rarely without the religious sense, simply pour, τράγου οὖρον, as remedy for convulsions, Hdt.4.187: metaph.,σ. δάκρυα AP7.555b
(Joann.), IG14.1957, al.; ξίφος αἷμα τυράννων ἔσπ. AP9.184.II [voice] Med., pour libations one with another, and, as this was the custom in making treaties or agreements, make a treaty, make peace, Hdt.3.144, Ar.Ach. 199, Av. 1534, Th.4.99, 119, X.An.1.9.7, etc.; :— Constr., σπένδεσθαί τινι make peace with one, Ar.Ach. 225, Th.5.5, etc.; in full, σπένδεσθαί τινι σπονδάς ib.14 (but σ. τῇ πρεσβείᾳ give it pledges of safe conduct, Aeschin.3.63, cf. 2.109; so σ. τινί obtain a truce for one, X.An.2.3.7); σ. πρός τινας, for τισι, Th.5.17, 30, X.An.3.5.16; of a person, σπείσασθαι cum Bruto et Cassio, Cic.Att. 15.29.2: metaph.,σ. συμφοραῖς καὶ θεσπίσμασιν E.Or. 1680
sq.; σ. ἐπὶ τοῖσδε on these terms, Id.Ph. 1240;ἐφ' ᾧ.. X.An.4.4.6
; alsoσ. ὥστε μὴ ἀδικεῖν Th.6.7
;σ. ἦ μὴν ἐμμενεῖν ἐν ταῖς σπονδαῖς Id.4.118
: c. inf. alone, Id.7.83: less freq. c. acc., εἰρήνην σπεισάμενοι Λακεδαιμονίοισι having concluded a peace with them, Hdt.7.148; νεῖκος ἐσπεῖσθαι make up a quarrel, E.Med. 1140;πόλεμον D.H.9.36
; σ. ἀναίρεσιν τοῖς νεκροῖς obtain a truce for taking up the dead, Th.3.24;σ. σφίσιν ἡμέραν τοὺς νεκροὺς ἀνελέσθαι Id.4.114
;σ. ἀναχώρησίν τινι Id.3.109
;σ. περὶ τῶν τέκνων Plu.2.494d
:—[tense] pf. ἔσπεισμαι is used in med. sense in E.Med. l.c.;τοῖς ἐχθροῖς ἐσπείσμην Luc.Phal.1.3
; but in pass. sense,ἐσπεῖσθαι τὰς σπονδάς Th.4.16
;οἷς ἔσπειστο Id.3.111
: [tense] aor.,ἐσπείσθησαν ἀνοχαί Plu.Rom.19
. (In Th.4.98, τοὺς νεκροὺς σπένδουσιν ἀναιρεῖσθαι, emphasis is laid on the act of one of the parties, and in AP9.422 (Apollonid.), σπεῖσαι δεύτερα φίλτρα γάμου, Reiske cj. σπεύσῃς.) (Cf. Hittite š (i) pand- 'pour a libation', Lat. spondeo.) -
12 ἔρδω
Aἔρδον Il.11.707
, [dialect] Ion.ἔρδεσκον 9.540
, Hdt.7.33 : [tense] fut.ἔρξω Od.11.80
, Hes.Op. 327, A.Pers. 1059(lyr.), S.Ph. 1406 (troch.): [tense] aor.ἔρξα Od.8.490
, Hdt.5.65 ; and so in A.Th. 923 (but codd.): [tense] pf.ἔοργα Il.5.175
, etc. ; [ per.] 3pl.ἔοργαν Batr.179
: [tense] plpf. ἐώργειν, [ per.] 3sg.ἐώργει Od.4.693
, 14.289,ἐόργεε Hdt.1.127
: [tense] pf. part. [voice] Pass.ἐργμένος B.12.207
: [tense] aor. 1 part. [voice] Pass. ἐρχθείς ib.65. (Aspirated acc. to Sch.Ar.Ach. 329, and so freq. in codd. of Hom., cf. Thgn.690, Epic. ap.Pl.Euthphr. 12a : fr. ϝέργ-ψω (through ϝέρζδω), cf. ἔργον : [tense] impf.ἔερδον Sol.
ap. Arist.Ath.12.3 : [tense] aor. 1ἔϝερξα Inscr.Cypr.146
H. ; written βέρδηι in Schwyzer183 (Crete, iii/ii B. C.), cf. ϝηρόντων (imper.) GDI5013ii10, ϝήροντι ib.4987a2):—poet. and [dialect] Ion. Verb, do,ὅσσ' ἔρξαν τ' ἔπαθόν τε Od.8.490
;ἔρξον ὅπως ἐθέλεις Il.4.37
;ἔρξον ὅπῃ.. νόος ἔπλετο 22.185
;εἰ δέ κεν ὣς ἔρξῃς 2.364
;εὖ ἔρξαντα 5.650
, cf. Inscr.Cypr.l.c. ;οὔτε εὖ ἔρδων οὔτε κακῶς Thgn.368
;αἴ τις τούτων τι ϝέρκσαι Leg.Gort.10.30
; opp.πάσχω, ἔρξαι τε καὶ παθεῖν Pi.P.8.6
; παθεῖν ἔρξαντες prob. in A.Ag. 1658 (troch.): freq. c. acc., ἔ. ἔργα βίαια, μέγα ἔργον, Od.2.236, 19.92 ; ἔ. φίλα, ἐσθλά, πολλά, etc., 15.360, Il.2.272, 9.320, etc.: sts. c. dat. pers.,ὃς δὴ πολλὰ κάκ' ἀνθρώποισιν ἐώργει Od.14.289
;μὴ Νυκτὶ..ἀποθύμια ἔρδοι Il.14.261
, cf. Mosch.4.93 codd.: more freq. c. dupl. acc,ὅ με πρότερος κάκ' ἔοργε Il.3.351
;κακὰ πολλὰ ἔοργε Τρῶας 5.175
, cf. 9.540, A.Pers. 236 (troch.), etc. ;ἀνήκεστον πάθος ἔ. τινά Hdt.1.137
; alsoεὖ ἔ. τινά Thgn.105
, 955, Semon.7.80, etc. ;κακῶς Hdt.6.88
, E.Med. 1302 : without an Adv., ἔ. τινά to do one harm, S.Ph. 683(lyr.): less freq. with Subst. alone as object,ἔ. πήματα A.Pers. 786
;προσωφέλησιν S.Ph. 1406
(troch.) ; ἔρδοι τις ἣν ἕκαστος εἰδείη τέχνην let him practise.., Ar. V. 1431 ; also :—[voice] Pass.,τὸ καλῶς ἐργμένον B.12.207
; εὖ ἐρχθέντος ib.65.2 offer a sacrifice (cf. ῥέζω), not in [tense] pf. and [tense] plpf. ; ;ἔ. ἱερὰ καλά Hes.Th. 417
;σφάγια θεοῖσιν ἔρδειν A.Th. 231
;Διὶ θυσίας Hdt.1.131
:—[voice] Pass.,θυσίη ἐρδομένη ὧδε Id.4.60
;θανόντεσσιν ἐρδόμενον μέρος Pi.O.8.78
: abs., offer sacrifice,ἔρδειν..ἱεροῖς ἐπὶ βωμοῖς Hes.Op. 136
, cf. Porph.Abst.2.59.—Found in late [dialect] Ion. Prose, Aret.CA2.3. ( ῥέζω is another form of this verb.) -
13 ὑπείκω
A , S.OT 625, D.15.24;ὑπείξομαι Il.1.294
, Od.12.117; [dialect] Ep. alsoὑποείξομαι Il.23.602
: [tense] aor. 1ὑπεῖξα X.An.7.7.31
; [dialect] Ep.ὑπόειξα Il.15.227
: cf. ὑπεικαθεῖν:—retire, withdraw, depart, c. gen. loci, νεῶν from the ships, Il.16.305; ὑ. τινὶ ἕδρης retire from one's seat for another, make room for him, Od.16.42; ὑ. τοῦ ἀρχαίου λόγου draw back from.., Hdt.7.160; ὑ. τινὶ λόγων (cj. Valck. for λόγῳ) give one the first word, allow him to speak first, X.Mem.2.3.16;πολίταις ὁδῶν καὶ θάκων καὶ λόγων ὑπείκειν Id.Cyr.8.7.10
.2 yield, give way,ὑ. τινί Id.An.7.7.31
: abs., of a seaman,ὅστις.. πόδα τείνας ὑπείκει μηδέν S.Ant. 716
; of things, Il.20.266;ὅσα δένδρων ὑ. S.Ant. 713
;ὑ. ὑγρὰ οὖσα ἡ κνήμη X.Eq.7.6
;ὑ. αἱ δάπιδες
are soft and yielding,Id.
Cyr.8.8.16; ἐν ὑπείκοντι in a yielding substance, Arist.PA 694b15;πρὸς ἀντιπῖπτον.. καὶ οὐ πρὸς ὑπεῖκον Id.Pr. 961b4
;καθ' ἅπερ ἂν ὑπείκῃ Gal.2.711
; τὸ ὑπεῖκον, = οἱ ὑπείκοντες, E.IT 327.3 c. acc., πάροιθε νεμεσσηθεὶς ὑπόειξε χεῖρας ἐμάς he scaped my hands, Il.15.227.II metaph., yield, give way, comply, ib. 211;θεοῖσιν ὑπείξεαι ἀθανάτοισι Od.12.117
, cf. Il.23.602; ; σοὶ πᾶν ἔργον ὑπείξομαι I will give way to thee in.., 1.294: in Trag., [dialect] Att., etc., sts. abs., yield, submit, S.Aj. 371, OT 625, Th.1.127, Pl. Ap. 32a, Ep.Hebr.13.17, etc.: sts. c. dat., submit to, A.Ag. 1362; ;γήρᾳ ὑ. E.IA 140
(anap.);ὑ. θυμουμένοις Pl.Lg. 717d
, cf. R. 336e, etc.;ἐπιθυμίαις Phld.D.1.25
: c. inf., νῷν ὕπεικε τὸν κασίγνητον μολεῖν concede to us that.., S.OC 1184; ὑ. δαμῆναι submit to be conquered, A.R.4.1676; but ὑ. μὴ πολεμίζειν yield, so as not to.., prob. l. ib. 408 (ὑπείξομαι, -ωμαι codd.).
См. также в других словарях:
Okeanos — auf einem Mosaik der Basilika im Stadtzentrum Petras, spätes 5. Jahrhundert n. Chr. Okeanos (griechisch Ὠκεανός, latinisiert Oceanus) ist eine Gottheit der griechischen Mythologie … Deutsch Wikipedia